És ez, kedves olvasó, egy iszonyatos ördögi kör, amit pár tudományos konferencia a jéghegyekről, vagy egy előadás korunk jeles filozófusától nem fog megoldani. Katarzis kell. Krízis kell.
Ide beszúrnám már így utólag azt, hogy mivel minden alapanyag terén legalább 20%-os a drágulás (van, ahol 2000%), és az infláció miatt a béreket is korrigálnia kell mindenkinek idővel, egy általános drágulásra lehet számítani. Sajnos ez van.
Vékony jég ez, kedves olvasó. Mert egy idő után ha nem teszel semmit, akkor nem leszel senki és bár kitapaszthatod a homlokodra a cédulát, hogy "engem nem utál senki", ezt végül ugyanúgy senki nem fogja elolvasni. Mert hogy nem is érdekelsz senkit. Ezáltal mondhatjuk, hogy minden PR (ami a közönséggel való kapcsolat "művészete") bármilyen brand életében egy ilyen kis mini politizálás, ahol minél nagyobb valaki annál jobban oda kell figyelnie arra, hogy mit mond és mit csinál.
A befelé fordulás pillanatai - jellemezhetnénk a mostani időszakot egyféleképpen. Momentum, amikor erőt gyűjtünk vagy éppen használunk fel. Általánosságban elmondható az, hogy mi emberek motiváltabbak vagyunk a változásra egy nehezebb…
"So close, no matter how far" A semmiből keveredett bele gyerekkorom egyik kedvenc klasszikusának első sora az életembe egy pillanatra, és egy sor gondolatot indított el azon az úton, aminek…
Mert egyébként ez az, amit az emberek utálnak ebben az egész kézműves dologban. Amikor kiderül, hogy semmivel sem vagy jobb.
Copyright © 2022 Mad Scientist | ÁSZF | Adatkezelési tájékoztató | Támogatás
