Mert egyébként beszéltünk anno sokat arról, hogy mennyibe kerül a sör, és hogy miért kerül ennyibe nektek a kocsmában, meg a webshopon meg bárhol. Hogy mi az ára annak, ha valaki igyekszik megválogatni a söreit. De mi az, amit mi fizetünk mindezért? Mi az ára annak, hogy valakinek sörfőzdéje legyen? Vagy ha tágítani szeretnénk a kört: mi az ára annak a szerencsés és extravagáns életnek, ami egy hazai kisvállalkozónak megadathat?
Azért nem adtam ki semmit magamból nyilvánosan, mert nem találtam ezeknek a gondolatoknak a helyét. Mi jó származna abból, ha egy gazdasági válságban valaki megírja azt, hogy gazdasági válság van? Persze írhatnék arról, hogy ez a legkamubb gazdasági válság az emberiség történetében, hiszen ki látott már olyat, hogy egyszerre van válság és munkaerőhiány? Senki. És miért? Azért, mert ez egy anomália. A jelen helyzet sokkal inkább az úgynevezett "greedflation" a nagyvállalati kapzsiság globális elburjánzása. Azért van munkaerőhiány, mert nagyvállalati szinten rekordbevételek, rekordprofitok és ehhez mérten rekord munkaerőigény van.
Mert ha két részre oszlik a világ abból a szempontból, hogy mennyi igényünk van a valóságra, akkor garantáltan annál kisebb lesz a csoport, minél nagyobb az igény. Lehet, hogy nem fogjuk soha megtölteni az Arénát, lehet, hogy soha nem lesz egymillió követőnk, és valószínűleg soha nem lesz 200 ezer forintos limitált Nike cipőnk sem. De egy fasza arcokból álló, boldog társaság leszünk, akik azért csinálják azt, amit csinálnak, mert azt gondolják, hogy így helyes. Kösz, hogy itt vagy. Tényleg. Sokat jelent mindannyiunknak.
Buzás Bori és a Pénzcentrum ezúttal is megkereste a sörfőzdéket, hogy összefoglalják az év végi tendenciákat, illetve, hogy megpróbálják a 2023-as folyamatokat prognosztizálni. A részletes cikkhez jó szokásunkhoz híven* hosszabb válaszokat írtunk, ami nyilván az olvashatóságot rontotta volna, de akit érdekel a szerkesztett anyagon túl mindaz, amit össze tudtunk tenni, azoknak itt hagyjuk a teljes verziónkat.
És ez, kedves olvasó, egy iszonyatos ördögi kör, amit pár tudományos konferencia a jéghegyekről, vagy egy előadás korunk jeles filozófusától nem fog megoldani. Katarzis kell. Krízis kell.
De hé! Nem panaszkodni akarok ám, és nem is akarom, hogy panaszkodásnak tűnjön. Szeretném viszont megmutatni, hogy hogyan telik jelenleg egy magyarországi vállalkozás átlagos napja, és hogy milyen problémákat kell megoldani napról-napra.
Nos, szerintem ez az a pillanat, amikor egyszer és mindenkorra láthatjuk, hogy idejétmúlt a rendszer, ami körülvesz minket, mégpedig minden szinten. Ezeknek az "öreg", morálisan üres embereknek a rendszere, amelyben problémákat elemeznek ki és megoldásokat vetnek fel, idejétmúlt. Soha nem volt jó, ha úgy tetszik. Minden, ami körülvesz minket a járványkezeléstől, a tanárok sztrájkján át a kialakuló háborúig ezt üvöli magából. Hogy az egész rendszer úgy, ahogy van hibás.
Szeretnék kipróbálni újra egy-két régi dolgot új köntösben, valamint van egy adag új ötletem is, amiket nem feltétlenül jó belekeverni az elég pontosan kidolgozott kommunikációs tervbe, mert azzal Marci életét tenném a mostaninál is nehezebbé. Ennek így most lesz itt az ideje és nyugodtan árasszatok el ötletekkel, hogy miket látnátok tőlünk szívesen.
Ide beszúrnám már így utólag azt, hogy mivel minden alapanyag terén legalább 20%-os a drágulás (van, ahol 2000%), és az infláció miatt a béreket is korrigálnia kell mindenkinek idővel, egy általános drágulásra lehet számítani. Sajnos ez van.
Copyright © 2023 Mad Scientist | ÁSZF | Adatkezelési tájékoztató | Támogatás
