Főzdenapló 2022.03.25. – Prognózis 2022

  • Olvasási idő: 7 perc
Főzdenapló 2022.03.25. – Prognózis 2022

Már szerintem említettem, hogy az én munkakörömben az egyik legfontosabb feladat az, hogy igyekezzünk minél pontosabban megjósolni azt, ami történni fog. Ahhoz, hogy az ember ezt jól csinálja, magáévá kell, hogy tegye a kudarcot, mert lehetetlen mindig mindent helyesen megjósolni. Amikor azonban összejön a dolog, az elég jó érzés, még akkor is, ha ez történetesen egy rossz kimenetele a dolgoknak, mert legalább fel tudtunk készülni rá. Nyilván kicsit szánalmas, amikor ott áll az egész sörfőzde esőkabátban, esernyőkkel, aztán verőfényes napsütés van.

Alapvetően nem is vagyok egy borúlátó ember, nem hiszek abban, hogy reméld a legjobbat és készülj a legrosszabbra. Nem szeretnék állandóan a legrosszabbra készülni.

Talán ennek (is) köszönheti a Madhouse a létrejöttét, mert első körben Mad Scientist szinten el lett kaszálva az ötlet. Az, hogy ez most jó, vagy rossz, az meg relatív. Attól függ, hogy miben mérjük a jó meg a rossz dolgokat. Anyagilag egyelőre rossz, de önmegvalósulás szinten meg nagyon jó. Na mindegy. Azért nekiesek annak, hogy összeszedjem a gondolataimat arról, hogy mire tippelek/tippelünk idénre. Külön fogom bontani ezt most már a különböző projektekre.

MAD SCIENTIST

A három éve vásárolt Põhjalás főzőház indulását április végére jósolja Gergő. Nem volt könnyű menet. Végre be lett kötve a gáz, heteken belül megvan az új szellőzőrendszerünk (ami majdnem annyiba került, mint anno az egész sörfőzde) és utána már csak a kémény és a végleges engedély szükséges. Talán ez a projekt volt az, amivel kapcsolatban a legtöbbször vitáztunk Gergővel az elmúlt évek során, pedig nem igazán szoktunk. Sikerült egy 40%-os intenzitású pályázatot is nyernünk, amibe belepakoltunk sok elemet amiknek a telepítését a sörfőzde épülésének utolsó stádiumaként fogunk fel. Irtó vicces volt az elmúlt hat év, amikor egy tutajt építettünk át vitorlás hajóvá úgy, hogy végig vízen voltunk és haladtunk előre. A sörfőzde utolsó elemei a CIP állomás, amivel végre automatizáljuk a tartályok tisztítását, napelemek a Taproom tetejére, pillanatpasztőr, ami arra lesz használva, hogy a Mead Scientist gyümölcsös cuccainkból kihagyhassuk a borként, valamint egy gőzgenerátor, ami az összes fentebb említett berendezés működéséhez kell és akkora mint egy kertilak. Igazából ezen a ponton már szinte minden akkora mint egy kertilak. Vagy nagyobb.

Szóval idén vége. Felhúzzuk a Mad logós vitorlát, megnyitjuk a sörfőzdét a látogatók előtt és aztán amikor majd úgy érezzük, hogy akkor most hátradőlhetünk végre, akkor majd kitalálunk valamit, amin újra szarrá tudjuk magunkat dolgozni. Hogy őszinte legyen már ki is találtuk, de még nem akarom az ördögöt a falra festeni.

Értékesítés szinten nem kell hatalmas hegyeket megmozgatnunk, mert nincs már kapacitásnövekedés. Az export partnereink és szerintem a hazai fogyasztók is azt várják el tőlünk, hogy frissek és üdék maradjunk, minél kevesebb kompromisszummal. Talán senkinek nincs már több olyan sörfőzdére szüksége itthon, aki hatalmas lesz, és úgy tesz, mintha ez semmit sem változtatna meg. Jók vagyunk mi így, ha engem kérdeztek.

Én örülnék, ha a hetedik évben összejönne először az, hogy vállalkozás szinten profitáljon a sörfőzde. Eddig mindig minden a fejlesztésről szólt, és most jó lenne ha mindenki tudna kicsit részesülni annak a gyümölcséből, amit építettünk közösen.

MAD KERT

Áprilisban majd ismét kinyit a sörkert a sörfőzde mellett, ami sajnos elég gyatra előző szezont tud maga mögött. Sokat beszélgettünk erről, és sokat gondolkoztunk azon, hogy mik azok a sarkalatos pontok, amik miatt jó kijönni a tizedik kerületbe és mik azok, amikhez ezek közül nem sikerült teljesítenünk. Végre elhagyjuk azokat az undormány mobilcsapokat és normális rendszerrel tudunk dolgozni, tovább növényesítünk és területben is növekszünk egy kicsit. Ha minden szuperül alakul, akkor idén a belső tér is meg tud nyílni, ami a régi főzőház melletti rész. Ezen a részen valósult meg a tavalyi szezon számomra egyértelmű mélypontja, a Foci EB vetítés. Na ez a rész, most kiemelkedik a sufniságból és normális hellyé varázsolódik.

Én azt gondolom, hogy idén a hazai Mad Scientist fanok egyik bázisa lesz nyáron a Mad Kert, mert azáltal, hogy elszálltak az árak a belvárosban, sokan nem tudnak a Madhouseba járni “csak sörözni”.

MADHOUSE

A belvárosi bisztró álmunk finoman szólva nem indult repülő rajttal, hiszen három hetes nyitvatartás után fél évig kellett bezárva lennie. Már sokat írtam erről, szóval nem feltétlenül akarom tovább szaporítani a szót azzal kapcsolatban, hogy miért volt fontos és miért fontos még mindig nekünk ez a projekt. Jelenleg tudomásul kell vennünk (a fogyasztóinkkal karöltve) hogy a belváros drágulása nem teszi lehetővé, hogy “csak egy söröző” legyen a Madhouse. Az összes elérhető hitelt felvettünk, és sok tízmilliós hátrányból indulunk ebben a szezonban. Az, hogy az alapanyagok, a rezsi és a munkaerő drágulásával párhuzamosan drágult a Madhouse, a szükséges rossz. Nem hiszem, hogy ki lehetne backelni az ebből fakadó keserűséget néhány fogyasztó részéről. Ha úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi, és még pár hónapi folytatjuk a deficittel működést, akkor csak elodázzuk az elkerülhetetlent. Nem csak a vendéglátás van lépéskényszerben most.

Ettől függetlenül mindennapos törekvés az, hogy amit nyújtunk, az makulátlan legyen, és az idei nyári szezonra szerintem jobb hely leszünk majd, mint valaha. Ha sikerül a kisebb forgalmú hétköznapokat a Budapestre látogatók segítségével kicsit felhúzi, akkor sikeres évet tudunk majd zárni. A számításaink alapján egy teljes ilyen évre lesz ahhoz szükségünk, hogy ki tudjuk nullázni ennek az időszaknak a veszteségét. Ez nem baj természetesen, mert nem ebben mérjük a sikert.

A Madhouse szerintem idén az a hely lesz, ahova ünnepelni járunk majd. Akkor fogunk ide jönni, amikor egy olyan estét szeretnénk, ahol minden odajön hozzánk az asztalhoz, és el vagyunk kényeztetve egy egész estén át. Ez a most következő időszakban – sajnos – újra egy luxustevékenység lesz azok után, hogy az elmúlt években már nem számított annak Budapesten. A helyén kell kezelnünk a helyzetet, és akkor nem lesz baj. Ahogy írtam, sokan szerintem emiatt fognak majd visszatérni a MadKertbe nyáron akkor, amikor “csak” sörözni szeretnének egy jót.

Mad Garden Buda

Ahogy azt már hallottátok páran biztosan, a Neked Csak Dezső szögre akasztja a kalapot határozatlan időre. Az általuk működtetett harmadik hely volt az, egy budai kerthelyiség, aminek a további üzemeltetését nagy örömünkre nekünk ajánlották fel először. Mindig tudják, hogy kit kell keresni, ha egy balekre van szükség, aki mindenbe belevág kalandvágyból. Én azért egy hiánypótló egységnek éreztem ezt, és az első pillanattól fogva imádtam ezen a projekten dolgozni.

A koncepció valahol a Madhouse és a Mad Kert között helyezkedik el, közelebb a Kerthez. Az utóbbitól abban fog különbözni, hogy nem kizárólag sört lehet majd inni (bár nem értjük, hogy miért akarna bárki is mást csinálni :P), hanem az Anker közi egység itallapjából inspirálódva itt is lesz Casino Mocca kávé, organikus borok, koktélok és egy elég combos spirit szekció. Mindez a jelen helyzetben egy “külvárosi” egység működési költségével, a pultnál történő kiszolgálással. Ja és ha valaki emlékszik a Madhouse mexikói hetére, akkor biztosan nem felejtette el azt a tacot, amit Piszkor mester alkotott meg. Ha mégis elfelejtettétek, akkor az a jó hírem, hogy most újra fel lehet frissíteni az emlékeket. Lesz vegán, meg nem vegán taco.

A hely arculatát ezalkalommal Haránt Artúrral – aki többek között az új smoothie style savanyú sör valamint a belga sörös sorozatunk designjáért felelős grafikusművésszel – álmodjuk meg, aki másodállásban egyébként az egyik legnagyobb sörgeek a városban.

Imádni fogjátok, de tényleg. Mármint az, aki eddig képes volt olvasni az írásomat, az szinte biztosan egy olyan ember, aki ezt is imádni fogja.

Attól nem félek, hogy majd azért nem fog idén senki jönni a kertbe, mert mindenki a budai egységben lesz, mert ez már tényleg olyan szinten két ellentétes pontja a városnak, hogy valószínűleg mindenki a hozzá közel esőbe fog menni.

Marci kinevet, amikor azt mondom, hogy ez a vége a vendéglátós terjeszkedésünknek, mert szerinte úgyis kitalálunk még valami hülyeséget, de én most úgy érzem, hogy megvagyunk. Én már azt sem tudom, hogy ezeket hogy hoztuk létre, de örülök, hogy idáig eljutottunk. Egy igazán fantasztikus utazás volt.

Vajon ez az a pont, amikor hátradőlhetünk?