Koronapló | Főzdenapló 03.23.

  • Olvasási idő: 5 perc
Koronapló | Főzdenapló 03.23.

Hát erre most ebben a formában nem számítottunk.

Már figyelgettük a híreket egy ideje, de azért eléggé el voltunk azzal foglalva, hogy próbáltuk túlélni a felújítással járó dolgokat és persze a hírhedt január-februári időszakot, ami minden évben eddig elég rossz volt.

A március egyfajta messiásként érkezett és tényleg úgy ugrottunk bele, hogy most kezdődik az igazi évünk, és végre nem kell annyit görcsölni értékesítésen meg cashflow-n meg ilyeneken, és tudunk csak azzal foglalkozni, hogy gőzerővel termelünk.

Az elején talán a teljes spektrumot lefedtük abból a szempontból, hogy melyikünk mennyire vette komolyan a történéseket. Amikor arról beszélnek, hogy mi a hátránya annak, ha többen alapítanak egy céget, akkor érdemes megemlíteni ezt, mint előnyt. A pszichológia kollektív intelligenciának nevezi, és érdekes módon a leginkább az befolyásolja, hogy mennyire kiegyenlített a kommunikáció. Rengeteget számít, hogy milyen sok dologra gondol legalább valamelyikünk.

Én azok közé tartoztam, aki szerint ez inkább kellemetlenség, mint az emberiség elkerülhetetlen kipusztulása.

És sokat vitatkoztunk, majd veszekedtünk emiatt. Én nem voltam hajlandó elfogadni, hogy ilyen dolgokkal töltjük az időnket, Csaba pedig folyamatosan rágta a fülünket, hogy ezt kéne meg azt kéne. Hogy tuti jön Európába, utána meg hogy tuti jön Magyarországra, utána meg hogy itt majd olyan állapotok lesznek, mint amikről olvasni lehetett csak korábban.

Az első koronavírus-felkészítő előadás a cégnél még inkább olyan mosolygós reakciót kapott, mint amit azok a dolgok kapnak, amik… Na mindegy. Megvan a kép gondolom.

A születésnapi bulinkat még úgy tartottuk meg, hogy őszintén úgy éreztük, hogy ez még belefér. Talán akkor még bele is fért. Talán nem. Mindegy végülis már.

Az, hogy maga a – nevezzük csak a most menő nevén – pandémia, az ehhez kapcsolódó intézkedések vagy a rohamosan változó közhangulat váltotta-e ki azt az állapotot, amikor mindhárman azonos álláspontra kerültünk, nem tudom megmondani.

Egyik napról a másikra aztán az egész piacunk összeomlott. Mivel a termékeink jelentős része a szuper-prémium (és európai szinten is a legdrágább) kategóriába tartozik, a felvevőpiacunk – bár nagyon lelkes – rendkívül szűk. Ezért kell az értékesítésünknek 20 országot lefednie, mert így jutunk el ezekhez az emberekhez.

Az egyetemen csináltam egyszer egy játékelméleti feladatot, ami a valószínűleg sokak által ismert fogolydilemma volt. Itt két letartóztatott bankrabló kerül kihallgatásra külön szobában, de előtte még megbeszélhetik, hogy mit tesznek. Ha mindketten hallgatnak, akkor egyikük sem megy börtönbe, és megosztják a zsákmányt. Ha azonban az egyikük beárulja a másikat, akkor csak a másik megy börtönbe és az egyiké lesz az összes zsákmány. Ha mindketten köpnek, akkor mindketten börtönbe kerülnek.

Ezt a feladatot azért mutattam be, hogy felhívjam arra a figyelmet, hogy bár sokan annyira félnek a megaláztatástól, hogy az egyetlen opció számukra az árulás, és még többen őszintén úgy érzik, hogy a legnagyobb győzelem az, ha az egész zsákmányt megtarthatjuk, létezik egy morális oldala is ennek az éremnek. Feltettem ezt a kérdést akkor. Hogy ki az, akiben felmerült, hogy valójában az egyetlen morális döntés a hallgatás, függetlenül a végkimeneteltől.

Ez a feladat jutott eszembe ennél a játékelméleti dilemmánál, amivel az élet szembesített minket. Leültünk hárman, és én feltettem azt a kérdést, hogy vajon ennek a helyzetnek van-e ilyen végkimeneteltől független morális döntése.

Ha nem kell félnünk attól, hogy mi fog történni, és ez csak egy osztálytermi játék, akkor vajon mit mondanánk?

Sokszor a tét az, ami mindent megváltoztat, és ezért nem lehet a pokert tét nélkül igazán élvezni. Mert az egésznek ez a lényege. Hogy mit teszel akkor, amikor nehezen tudsz elvonatkoztatni a végkimeneteltől.

Mi vagy legbelül, ha elvész a kontroll? Ha a maszk lehullik.

Mert egyébként ez az, amit az emberek utálnak ebben az egész kézműves dologban. Amikor kiderül, hogy semmivel sem vagy jobb.

Feltettük magunknak azt a kérdést, hogy mi az a történet, amit írni szeretnénk saját magunkról. Hogy amikor vége lesz ennek az egésznek, akkor majd mi lesz az, amit elmesélhetünk. Mert ha nem lesz vége, akkor ugye alapból tök mindegy, úgyhogy kvázi fölösleges is ezen rágódni. Ha viszont vége lesz, akkor nagyon nem mindegy.

Sajnos egy olyan kakukktojása vagyunk most a piacnak, hogy nem tartozunk azok közé az iparágak közé, akik azonnali segítséget kapnak, de mégis szükségünk lenne segítségre. Biztos van még sok ilyen rajtunk kívül. Mi mindenesetre ilyenek vagyunk.

Elhatároztuk, hogy nekivágunk a teljes csapattal ennek a helyzetnek, és a mi döntésünkből nem lesz senki munkanélküli. És elhatároztuk, hogy ezért fogunk küzdeni, mert ez a mi történetünk. 16 ember a világ ellen. Vagy -ért. Nem tudom.

A nagyáruházi lefedettségünk a méretünkhöz képest nem annyira számottevő. Ez egészül most ki a webshopos értékesítésünkkel, némi bottleshoppal, és nagyjából ennyi.

Érezzük az emberek támogatását, és rakosgatjuk össze a dobozokat minden reggel és nem győzünk örülni annak, hogy a helyzethez mérten milyen szerencsések vagyunk, hogy ennyi emberre számíthatunk. Meg hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy van kész webshopunk, és kiépült országos kiszállításunk meg fizetési rendszerünk meg minden. Azért ez hatalmas munka, és nagyon nem irigylem azokat, akik most enélkül vágnak ennek neki. De azért egy webshop még ha jól is pörög, akkor sem tud kiváltani egy globális disztribúciót sajnos.

2-3 hónapunk van most ebben az állapotban maximum, és most nagyon reméljük, hogy az élet mellénk fog állni. Fővárosi kisvállalkozásként nem tudjuk, hogy mire számíthatunk, mert mi soha nem voltunk a támogatottak között. Hátha most fordul a kocka. Nekünk az a véleményünk, hogy értéket képviselünk és értéket teremtünk. Nyolc bio- és élelmiszermérnök kezdte nálunk a pályáját, hárman költöztek haza külföldről, és nem utolsó sorban a sör amit készítünk azért eléggé fasza.

Szóval eszünk ágában sincs beszarni most.

Nem fogunk elveszni. Ahhoz túlságosan ügyesek vagyunk. De nagyon szeretnénk, hogyha most ez az egész a mi játékszabályainkhoz idomulva zajlana le.

Addig is köszönjük mindannyitok folyamatos támogatását. És persze köszönjük azokat az engedményeket, amiket kaptunk eddig, mint cég. Ezek azok, amik lehetővé teszik, hogy egyáltalán szóba jött a jelenlegi stratégiánk.

Ha a webshopunk kb a kétszeresére meg tudna nőni, és megkapnánk azokat a kedvezményeket, mint amit a vendéglátósok, akkor egy hosszabb időszakot is át tudnánk vészelni ennél.

Addig is emelt fővel és a tőlünk telhető maximális optimizmussal folytatjuk, amit eddig csináltunk.

Bezár
×
×

Cart

Elmúltál már 18 éves?