MadFest II – Eddig jó, merre tovább?

  • Olvasási idő: 4 perc

Frissen akartam leírni a gondolataimat a tegnapi buliról, mert most még élénken emlékszem rá, hogy mik azok a pontok, amikről feltétlenül szeretnék beszélgetni.

A Taproom modell

Már több helyen „nyilatkoztam” arról, hogy mióta a MadX projektet leokéztuk, gyakorlatilag letettük a voksunkat emellett. Nem leszünk nagy termelőzüzem, hanem mérhetetlenül sok féle sört fogunk készíteni, és azok az emberek válnak a mi célközönségünkké, akik ezt élvezik.

Ezzel egyszerre várhatóan elkezdjük elveszíteni a varázsunkat, mint termelőüzem. Mivel ugye nem vagyunk azok. És a kreatív költségek, meg a minőséget tovább növelő beruházások hatására csak egyre kevésbé leszünk azok. Viszont lassan késznek érezzük magunkat arra, hogy olyan sörélményt tudjunk nyújtani, ami legitimálja a „taproom modellt”. Aminek az első számú szabálya az, hogy a sör legyen jó. A második szabálya pedig az, hogy kedvezzen a törzsközönségnek, és folyamatosan újuljon meg.

Azon a ponton, amikor úgy éreztük, hogy talpon tudunk maradni a külföldi értékesítésünkből is, ha úgy alakul, megléptük ezt a lépést. Az általunk termelt sörök egy szűk rétegnek szólnak, és lassan minden európai országban eljutnak ehhez a szűk réteghez. A cseh sörök kedvelői mára már megértik, hogy már nem fognak tudni minket megtéríteni elérhető árú lágerek irányába. Egy idő után kénytelenek beismerni, hogy a sörfőzés változik, a magabiztosságunk és őrületünk mögött pedig valójában rengeteg munka van.

Mi az olyan pillanatokért dolgozunk, mint a tegnapi.

Sörpaletta

Mivel az alapvető elképzelés az, hogy a legelhivatottabb sörfogyasztó barátaink látogatnak ki hozzánk, mi tudjuk teljesen rájuk helyezni a hangsúlyt. Ez az egyik olyan fő eleme a taproomnak, ami miatt a javíthatatlan sörfanatikus úgy érzi, hogy itt van igazán otthon. A legfrissebb, legkülönlegesebb tételeket mutatjuk meg, amik között olyanok is vannak, amiket más társaságoknak nem is mernénk megmutatni.

Abban a rendkívüli kiváltságban részesültünk, hogy főzhetünk olyan söröket, amik kifejezetten a legelvetemültebb sörivók legvadabb vágyait elégítik ki. A tegnap csapra vert Mister Sunshine például ilyen. Roppant büszkeséggel hallgattam, ahogy az emberek megértik, és szeretik ezt a sört. És nem azért, mert örültem, hogy nem basztuk el. Hanem azért, mert örültem, hogy mennyire király társaság gyűlt itt össze. Szintén nagyon örültem, hogy sörfőzők is ellátogattak, talán újra felélesztve azt, ami egyszer volt, de már nincs. Köszi, hogy jöttetek. Sokat jelent nekünk. Tényleg.

Sorbanállás

Ki az, aki mosolygott, amikor pár hónappal ezelőtt azt írtam egy blogban, hogy fog még sor állni sörért a maglódi úton?

A buli csúcspontján csillagászati idő volt, amit ki kellett várni. Akkora, amit épeszű ember már nem áll ki sörért. És mi megkaptuk azokat, akik nem épeszűk. És ez fantasztikus érzés volt, hiszen mi sem vagyunk azok. Megtettünk mindent, ami csak tőlünk telik. Megnöveltük kétszeresére a pultot, és kétszer annyi ember állt mögötte, megnöveltük a helyet, és azok az emberek is beálltak dolgozni, akik sörözni jöttek valójában. Köszönöm az egész csapatnak! Nagyok vagytok.

Erre ti meg úgy reagáltatok, hogy annyian jöttök, hogy a sor is kétszerese lett. Minden a kétszerese lett. Mi pedig erre is raagálni fogunk. Először is egy nagy köszönömmel nektek is, kedves fogyasztók.

Ti vagytok az a pár száz ember, akik a legfontosabbak számunkra, hiszen lehetővé tettétek ezt. Amiről álmodtunk.  Másodszor pedig azzal, hogy beszélek egy picit erről, és elmondom, hogy ez valójában miért egyáltalán nem rossz, sőt miért fantasztikus. A végére azt fogod gondolni, mint én: hogy nagyon kétségbeejtő lett volna, ha tegnap nem áll ekkora sor a sörért.

A terv az, hogy, ami alatt felépül a valódi vendéglátó helyiség az üzemen belül, ezeket a bulikat majd egyre sűrűbben tartjuk. A téli időszakban ez nem biztos, hogy így lesz, de márciustól majd egyre gyakrabb lesz, amig végül nem érjük el a legalább heti két nap (péntek és szombat) nyitvatartást. Az, hogy tegnap ennyien voltatok, megmutatta, hogy jó irányba tartunk, és hogy helyesen ítéltük meg azt, hogy az emberek továbbra is hajlandóak kimozdulni, ha valami különlegeset kapnak ezért cserébe. Pontosan tudjuk, hogy mi az az érzés, amit szeretnénk. Szóval ha valaki tegnap azt érezte, hogy még a sor ellenére is ő rendkívül jól volt, akkor mondjuk neki, hogy ez az az érzés. A pörgést hagyd meg a belvárosnak meg az irodának.

Szeretnénk majd dobozolni az eddig keg-only söreinket, és szeretnénk titeket rávenni, hogy jelenjetek meg közvetlenül a kiszereléskor, és vigyetek magatokkal 0 napos IPA-kat. Ha ittatok már 0 napos IPA-t akkor tudjátok, hogy miért. Ha nem, akkor ne aggódjatok, majd megtudjátok. Ezeknek a söröknek van egy 0 és 7 nap közötti állapota, ami annyira jó, hogy amerikában főzdék épülnek erre.

Szeretnénk ezt az egészet.

Szóval azért állt a sor, mert ti is szeretnétek ezt, és ebben nem lehet nem ezt látni. Ennek nem lehet nem örülni. Azért állt a sor, mert kevés havi egy ilyen alkalom, és mert ez, amire vágyunk, meg tud valósulni. És meg is fog. Mert ez nem egy fesztivál évente egyszer, hanem ez valami állandó, és valódi.