Főzdenapló 2021.09.08. – Kraft

  • Olvasási idő: 5 perc
Főzdenapló 2021.09.08. – Kraft

Mennyi sört öntesz ki?

Van egy Shaun Hill nevű amerikai forma, aki az európai világgá menetele után hazatérve az itteni tapasztalatait felhasználva megalapította a Hill Farmstead nevű sörfőzdét a családi birtokon. Viszonylag rövid idő alatt a világ legjobb sörfőzdéjének választották és fel is tették neki a kérdést, hogy mi teszi a világ legjobb sörfőzőjét.

Ki mit gondol?

Alázat? Kitartás? Kemény munka? Tehetség? Anyagi függetlenség? A legjobb csapat? A legjobb anyuka?

Shaun azt mondja erre, hogy amikor azt kapja másoktól, hogy tőle még nem ittak rossz sört, akkor az nem azért van, mert ő sosem főz rossz sört, hanem azért, mert azt a sört kiönti a lefolyóba. Évi nagyjából 20,000 liter sört az elején. A magam részéről tisztában vagyok azzal, hogy ezek nem minősíthetetlen sörök, mert egy ilyen főzde nem tud megromlasztani ennyit, ahhoz túl jó. Valószínűleg ebből a mennyiségből van olyan, ami egy másik főzdének a csúcs söre lenne. De nem nekik.

Szóval ki hol húzza meg a határt, ugye. Mi az, ami mögé beállsz, és mi az ami mögé nem. Tegnap este pont egy Pintér Béla darab után éreztem ezt. A “Vérvörös, Törtfehér, Méregzöld” című volt, ha valaki tudni szeretné. Azt éreztem, hogy ez az a sör, amit Shaun kiöntött volna. És látom az Interneten, hogy sokan szeretik, és írják, hogy milyen mélyenszántó és mennyire odavág.

Nem vág oda. És 100%-osan biztos vagyok benne, hogy Béla is 100%-osan biztos benne, hogy nem vág oda. Kell egy pár lépés távolságot tartani az alkotásodtól, hogy lásd a fától az erdőt. Hogy elteljen egy kis idő, vagy legyen köztetek egy kis tér, ahol az igazán intenzív ego-gondolatok már elhalványulnak. Mert értem, hogy ez rengeteg idő és rengeteg pénz, és Shaun is megemlíti, hogy sokszor egy ilyen művelet 50,000 $-t jelent a főzdének. És sokszor egy ilyen sör akár 1-2 éve készül.

A kérdés viszont nem arról szólt, hogy hogyan lesz valakiből a világ legnagyobb profitot termelő sörfőzője. Azt biztosan nem neki tették volna fel.

Szóval hol húzod meg a határt? Mindig lesz, aki megeszi, megissza és megnézi a középszerű termékedet, de azok, akik értenek hozzá, megjegyzik, amit tettél. Rettentő nehéz ez, mert sokszor ott a fa, és csak azt látod, hogy most azonnal mibe kerül ez. És azt mondod, hogy “dehát ott vannak egy csomóan, akiknek meg tetszik”. Mint Bilbo, amikor előveszi újra a gyűrűt, nem?

Felülsz arra a vonatra, hogy az emberek márpedig ilyenek és ez nem a te dolgod. Elfelejted, hogy te vezeted ezt a kibaszott vonatot, beülsz az egyik vagonba és elfogadod, hogy majd megy amerre megy. Hiszen elismerést ott senki nem ad neked. Senki nem simogatja meg a buksidat, hogy mennyire felelősségteljes vagy. Azok az emberek, akiknek tetszett volna, most nem hallatják a hangjukat, nem kommentelnek. Persze a kritikusok szarságát sem kapod meg, hogy középszerű a terméked, ami után majd azt mondhatod, hogy “dehát senki sem tökéletes”, miközben a falhoz vágod a monitort.

De mi van, ha ez most nem olyan lenne? Ha nem is mondanák a kritikusok, hogy ez most nem lett jó? Fura belső folyamat ez, aminek a végén kikerül a kormány a kezedből. Amiben te voltál a legjobb. Vagy legalábbis állítólag volt benned lehetőség. A kormányozás egész jól ment, meg ilyenek. Aztán most meg nincs semmi. Csak a csőcselék meg a kurva kritikusok. Meg az a pár mázlista az ígéret földjén, akiknek anno bejött az élet, és most mindenki őket tartja a legjobbnak.

De akkor miért nem öntöd ki?

Rohadt nehéz ez a szituáció, na. Sok-sok érvet fel lehet sorakoztatni mindkét oldal mellett. Mert persze lehet, hogy ott van Shaun Hill, a világ legjobbja, aki kiönti a sört, aztán a főzdei dolgozók meg nem kapnak karácsonyi bónuszt. Merthogy ki kellett önteni a sört. Szóval lehetsz azért fasz a világ legjobbjaként (nem te lennél az első) és lehetsz alázatos akkor is, ha feladod ezt az álmodat a csapatért. Csak tényleg: lépj hátra kettőt és várj egy kis időt. Hátha sikerül meglátni, hogy mi a valóság. Hogy hol érdemes meghúzni a határokat.

Ha elképesztően furdal a kíváncsiság, hogy hoztam-e már rossz döntéseket ezen a téren, akkor mondom, hogy tudom, hogy tudod, hogy hoztam. Csak szeretnéd az én számból is hallani, ugye? Nincs bennem ilyen jellegű korlát. Hoztam rossz döntéseket. Kiadtunk sört miattam, amit nem kellett volna, mert nem láttam a holnapot a cégben akkor, ha azt a pénzt elveszítjük. És lett volna holnap. Meg lett volna sokkal jobb reputációnk is meg kedvesebb kritikusok is lettek volna. De végül nem így történt. Mára már szerintem tűrhető az önkritikánk és én is könnyebben feladom. Biztosan nem vagyok egy Shaun Hill mondjuk, ha ezt is szeretted volna hallani a számból. A barrel projectnél és a MadX-nél szerintem 9/10-es sör alatt borítunk, a sima sörfőzdében meg 8/10 alatt. A saját sztenderdjeink alapján. Biztos van olyan, akinek az ízlésével ez nem egyezik. De a kérdés nem az volt, hogy hogyan lesz valakiből a világ legpopulárisabb sörfőzője.

Hajlandó vagy elmenni a végletekig, hogy te legyél a legjobb?

A Kraft sörfesztivál mögé beálló BPBW mögé beálló három srác ezt testesíti meg számomra. Az értelmetlen perfekcionizmust. A kormány görcsös szorongatását. A felelősségtudatot, hogy az most akkor is te leszel, ha az életed rámegy. Az utat, ahol végül majd felteszik neked a kérdést, hogy hogyan lesz valakiből a legjobb. És te majd eldöntheted, hogy mit válaszolsz erre a kérdésre.

Örülök, hogy részt vehettem anno abban, hogy ez a fesztivál koncepció létrejött és a BPBW mellett szerintem megvan a helye ennek is, bár én évente kétszer is el tudnám viselni. A mai napra már csak nézem, ahogy számomra értelmezhetetlen energiamennyiség forgatja ezeket a kerekeket és ami végül kijön, tényleg túlzás. Szerintem nem kell, hogy ennyire jó legyen. Szerintem nem kéne ebbe ennyi energiát feccölni. Bár mi sört főzünk. Én soha nem lennék a világ legjobb fesztiválszervezője. Valószínűleg emiatt.

Az “én” kraft fesztiválom pár sörpad volt, egy hangfal, pár napernyő és minden sör, amit csak találtunk. És ez elég volt. Sokaknak tetszett és kevesen mondták rá, hogy mennyire középszerű. Őszinte volt, na. Az sokat dob rajta. Az sokszor már önmagában elég.

Az új Kraft fesztivál a kezébe veszi a kormányt és megmutatja egy nagyobb közönségnek azt a “kraftot”, ami mögé szeretnénk beállni. Amire szerintem jelenleg más sörfesztiválok itthon alkalmatlanok. Nem azért, mert nem tudnák megcsinálni, hanem mert nem akarják. Mert ez most nem a legjobban profitáló sörfesztivál lesz. Ó, nagyon nem.

Mert a paraszt a saját munkáját ilyenkor nem számolja

– hallottam egyszer egy borásztól.

Ez most a legjobb lesz.