Megéreztük a szagát, és mindenki megőrült.

Most csak az számít, hogy menjünk előre, minden nap egy lépést. Most kicsit kevésbé érdekel minket az, hogy a többi itthoni sörfőzde mit csinál, vagy hogy érdekli-e őket, vagy a hazai sörgeekeket még az, hogy mi mit csinálunk. Az sem igazán zavar, hogy sokaknak túl sok a hetente egy kihozott új sörünk. Így is 10,000 liter bemutatatlan sör áll sorban a raktárban, mert nem akarunk egynél többet bemutatni. Lehet, hogy ezt a gondolatot vagy korlátot is el kéne engedni, és csak a saját fejünk után menni. Mert megéri. Meg azért, mert igazából ezt szeretnénk, és rájöttünk, hogy a nap végén azért hoztuk létre a sörfőzdét, hogy mi magunk állatira jól szórakozzunk.

Kihozunk olyan söröket, amik csak számunkra érdekesek és semmilyen piaci relevanciájuk vagy jelenlétük nincs és nem is lesz soha. Persze mindezt ésszel, és leginkább azért, mert megtehetjük. Mert a termelésünk, az IPA sörök és az egyéb trendbe passzoló alfák megengedik már. Amig a kezdetekkor két olyan sörrel debütálni a négyből, mint a colonial bitter és a limerick, egy nagy tapasztalatlanság és baklövés volt, most újra kihozni egy kifejezetten szórakoztató érzés. Elneveztem egy sört a kislányomról, mert miért ne. A sör kommunikációs szinten természetesen egy csapda volt, amit vállaltunk, hiszen egy málna nevű sörtől mindneki a málna, mint gyümölcs központi szereplését fogja várni. Ez pedig egy “session” new england milkshake pale ale volt, ahol málnával egészítettük ki a komlókat anélkül, hogy a sör elvesszen. Azért, hogy megfelelő krémességet és testet kapjon 4% körüli alkohol ellenére. Szóval egy egészséges összhangot próbálunk tartani azok között, ami szükségesek a növekedéshez, és azok között, amiket inkább csak lehetővé tesz a növekedés, és nekünk poén. Havi két sör elég lenne a növekedéshez és ahhoz, hogy a porondon legyünk. A másik kettő már csak a saját tanulási folyamatunk, kvázi nyilvános kísérletezésünk eredménye.

Azon az elven vagyunk, hogy addig növekszünk, és teszünk bele minden pluszt a sörfőzdébe, amig már Gergő nem fogja tudni elkölteni az így keletkező pénzt. Ez még nem jött el. Ha az összes ember majd el tud menni nyaralni a párjával, a nyakába tudja venni a fővárost, és olyan helyre jön be dolgozni, ahol úgy érzi magát, mintha otthon lenne. Addig szar. Addig az egész egy kacska és hazug álom. Az a miliő, amit teremtünk, tökéletes kell, hogy legyen minden oldalról. Kikezdhetetlen. És akkor úgy tudjuk érezni, hogy egy picit jobbá tettük az országot, ahelyett, hogy nyávognánk, meg a repjegyeket néznénk. Tüntetés helyett bemegyünk a sörfőzdébe, és főzzük a sört, mert szerintünk mi ezzel fogunk tudni változást elérni. És ez most van. 2018-ban. Most érjük ezt el, és most lépjük át, és most leszünk majd az a sörfőzde, aki mintazüem lesz, pedig amikor bemutatta 2017-ben egy konferencián az üzleti modelljét, akkor mosolyogtak rajta az öltönyösök. Mert a piramis alján volt az önmegvalósítás, és a tetején a profit. Hát most megmutatjuk, hogy lehet úgy is csinálni, hogy mindenki kurvajól érzi magát. Hogy Budapest valójában egy nagyon fasza város, csak már nehezen hiszik el az emberek, hogy valakit érdekel, hogy nekik jó legyen.

A régióban már ismert névnek számítunk, és hónapról hónapra új országok csatlakoznak be hozzánk. Érezzük és látjuk, hogy jó úton haladunk, és lassan sikerül elérni azt a szintet, ami már regionálisan, vagy akár egész Európát érintve releváns és érdekes és keresett. Ott vagyunk a sörfőzdék között, akikkel történnek a dolgok, és ez fantasztikus érzés. Úgy érzem, hogy annak a küszöbén állunk, hogy ne “egy magyar sörfőzde” legyünk, hanem Mad Scientist legyünk, egy európai brand, akik történetesen magyarok, és Budapesten főzik a sört.