Mielőtt kiborulnál, és azt mondanád, hogy rinyálok, jelzem, hogy szerintem a gondolatmenetem szempontjából szükséges volt ezt leírni. Vagy nem tudom. Az is lehet, hogy igazad van. De ez, még akkor is ha ez most még nem látszik, egy pozitív blogbejegyzés.

Azért nem adtam ki semmit magamból nyilvánosan, mert nem találtam ezeknek a gondolatoknak a helyét. Mi jó származna abból, ha egy gazdasági válságban valaki megírja azt, hogy gazdasági válság van? Persze írhatnék arról, hogy ez a legkamubb gazdasági válság az emberiség történetében, hiszen ki látott már olyat, hogy egyszerre van válság és munkaerőhiány? Senki. És miért? Azért, mert ez egy anomália. A jelen helyzet sokkal inkább az úgynevezett “greedflation” a nagyvállalati kapzsiság globális elburjánzása. Azért van munkaerőhiány, mert nagyvállalati szinten rekordbevételek, rekordprofitok és ehhez mérten rekord munkaerőigény van.

Mert ha két részre oszlik a világ abból a szempontból, hogy mennyi igényünk van a valóságra, akkor garantáltan annál kisebb lesz a csoport, minél nagyobb az igény. Lehet, hogy nem fogjuk soha megtölteni az Arénát, lehet, hogy soha nem lesz egymillió követőnk, és valószínűleg soha nem lesz 200 ezer forintos limitált Nike cipőnk sem. De egy fasza arcokból álló, boldog társaság leszünk, akik azért csinálják azt, amit csinálnak, mert azt gondolják, hogy így helyes. Kösz, hogy itt vagy. Tényleg. Sokat jelent mindannyiunknak.