Az egész koncepció végig arra alapult, hogy teret hagyunk a kreativitásnak és a gondolkodásnak. Gergővel felszabadítottuk magunkat a mindennapi teendők egy jelentős része alól, és rengeteg időt kezdtünk el azzal tölteni, hogy kitaláljuk, hogy mi legyen. Nehéz meghatározni, hogy mit hoz a jövő, de még mindig jobb esélyeink vannak, ha nagyon sok időt szánunk arra, hogy megpróbáljuk kitalálni. Nekem továbbra is nagyon nagy talány, hogy a sörös újságírásban ezek miért nem kapnak szerepet. Mármint most tényleg: mikor láttál utoljára interjút bármilyen sörös médiumban? Nem csoda, hogy az emberek csak találgatnak.
Szóval megpróbáltuk kitalálni, hogy mi fog most jönni, és hogy mi hol leszünk ebben az egészben jelen. Nekem továbbra is úgy tűnik, hogy Európában és itthon is mindenki a Brewdog-modellben gondolkodik. Nőj, amíg egy idő után már semmi nem marad. Csak a gyárteleped bejáratának kapuján a nagy neon betűk: NŐJ!
A sörpiac valami oknál fogva iszonyatosan jó üzletnek tűnik, pedig valójában egyáltalán nem könnyű, rengeteg időt vesz igénybe és soha nem megy magától. A mi számaink nevetségesek más termékekhez/szegmensekhez képest. Nem véletlen, hogy csurig lévő kocsmák panaszkodnak arról, hogy fizetésképtelenek és meglehetősen jól reprezentált sörös brandek zárnak olyan évet (vagy zárnak be), hogy az üzemi eredményüket egy 15 négyzetméteres fagyizó lenyomja egy alkalmazottal és 6 hónap szabadsággal. A kraft sör nem jó üzlet. Persze ha megakorporációvá bővülsz, akkor sokat keresel, de ott mindennel sokat keresel. Ezzel fölösleges foglalkozni. Nem jó üzlet és kész. És ezzel a világon semmilyen baj nincs. Senki nem mondta, hogy az. Nem is akartuk, hogy az legyen.
És ez az a paradoxon, ami megőrjít mindenkit. Ne gondolkozz üzletben, és minden nyitott kérdés megválaszolódik. A világ legjobb online póker játékosai egymást gyepálják szimultán 4-6 asztalon a legmagasabb téten. Néha egy amatőr játékos sincs az asztalnál. Miért? Mert nem érdekli őket a profit, csak az, hogy ők legyenek a legjobbak a világon. Aztán egyszer csak azon kapják magukat, hogy Lamborghiniket dobálnak be egy-egy komolyabb partiban. Pedig nekik maguknak nincs is autójuk. Ez van. A lényeg, hogy a bizonyos szinten azok profitálnak, akiket nem érdekel, hogy profitálnak-e. Ez a paradoxon. Anno erről tartottam egy előadást egy budapesti marketing konferencián, aminek az volt a címe, hogy a “kraft-koncepció”.
Meggyőződésem, hogy a MadX hatalmas siker lesz. De soha nem mentünk volna bele, ha elkezdünk számolni. Nem ez volt “a” döntés abban a helyzetben. A MadX hatalmas erőforrásfaló volt, és valószínűleg elhanyagolható mennyiségű sört fog tudni majd termelni egy rendes üzemhez képest. De ezt akartuk, és egy ilyen döntésnek köszönhetjük, hogy a régió első alternatív erjesztésű üzemrésze hozzánk kötődik. Mostanra pedig egyenesen úgy látom, hogy kulcs szerepet fog kapni a Mad Scientist helyi értékesítési terveinek a megvalósításánál is, valamint a brand nemzetközi megítélésénél is sokat nyom majd a latba. Végül nyerünk.
A Mad Scientisttel a mostani termelés cirka kétszeresére szeretnénk még eljutni, és ott abbahagyni a növekedést. Ezt határoztuk meg annak a pontnak, amit mi személyesen tudunk felügyelni, és ahol még tényleg nem változik semmi. Az európai modellel ellentétben mi – a sörös világban érdekes módon nem alsóbb rendű – az általam amerikai modellnek nevezett koncepció sikerében hiszünk. Eljutunk egy olyan pontig, ahol lehetőségünk van változtatni a berögződéseken, majd változtatunk rajtuk. Lesz még sor a maglódi úton sörért. Majd meglátjátok.
A végpont meghatározása felszabadító élmény, és a tervezés is valamivel egyszerűbb. El tudtunk kezdeni olyan fejlesztéseken dolgozni, amik egy-egy terület végső állomásai. A hűtő, ami majd mindent hűt. Az áramkapacitás, amibe már minden belefér. Az üzemi terület, aminél már nem fog kelleni nagyobb, stb. Már meg sem tudom mondani, hogy mióta gondolkodunk azon, hogy mi a helyes megoldás. Nem igazán engedhetjük meg magunknak, hogy elbassszuk, szóval inkább minden meg van tervezve az utolsó csavarig. Fővárosi sörfőzdeként támogatásra nem számíthatunk, szóval minden esetben az lesz, amit mi ki tudunk fizetni. Nem sok mindent tudunk.
Aztán az egyik nap, elmerülve az árajánlatok és a tervek között azt láttuk, hogy az észtországi Põhjala sörfőzde – miután egy csodálatos új főzdébe költözött – megválna a régi berendezéseitől. Minden összeállt. Nem egy nagy és csillogó géppark, de talán pont a következő lépés számunkra. Volt egy olyan elképzelésem, hogy két dologhoz kell érteni: felismerni azokat a helyzeteket, amikor nemet kell mondani valamint azokat, amikor viszont azonnal le kell csapni. Tudtam, hogy elég kapósak most az ilyen cuccok, szóval a berendezés meghirdetése után néhány perccel már fel is vettem felük a kapcsolatot, és lefoglaltam mindent. Gyorsan egyeztettem a többiekkel, hogy ők hogy érzik, nem vagyok-e totál vakon, meg ilyesmi, de nekik is összeállt a kép. Ez lesz a jó döntés. Vagy legalábbis a mi jelenlegi ismereteink alapján mindannyian úgy tippeljük, hogy ez lesz.
Pár nap alatt sikerült is megegyeznünk, úgyhogy ha minden jól megy, akkor július közepén már érkeznek is az új cuccok. Nekünk új cuccok.
Hatalmas ugrás nem lesz ez, a berendezés egy részét arra fogjuk használni például, hogy lecseréljük a mostaniakat, amiket majd el fogunk adni. Kapacitásra sem lesz sokkal nagyobb, de azért nagyobb lesz a mostaninál. Ki tudja, hátha megy tovább a körforgás, és valakinek meg pont a mi cuccaink lesznek tökéletesek.
Remélem nem basszuk el.
