Továbbra is azt gondolom, hogy az egyik nagy különlegessége lesz a szcénának 2020-ban (is) a desszertekből és süteményekből inspirálódott savanyú stílusú sör.
Merre tovább?
Mi úttörőnek tartjuk magunkat a műfajban és nagyon szívesen térünk vissza ehhez a stílushoz, és gondolkodunk a potenciális új vonalakon. A Szilvás Gombóc, a Rákóczi Túrós és a Blackcurrant Trifle után érkezik a Meggyes Pite, ami személy szerint nekem nagyon ízlik, és őszintén meglepődnék, ha megbukna.
A Meggyes Pite azonban inkább egy biztonsági játék, egy olyan lecsapásra várt labda, amit nem hagyhattunk ott, mielőtt tovább megyünk. Ez egyszerűen csak kellett, szóval megdumáltam a srácokkal, hogy készítsünk prémium sört meggyel – amit továbbra sem annyira értek, hogy miért ciki – és nyilván nem csalódtam. Ők is tisztában voltak az elejétől fogva azzal, hogy nem véletlen, hogy a meggy az abszolút első számú addíció, ha sörről beszélünk. Ettől függetlenül szerintem nem kell, hogy derogáljon egy sörfőzdének az, hogy használja. Klisé csak akkor lesz, ha klisésen alkalmazzuk.
Abban biztos vagyok, hogy ha meggyes lagert akarnék, akkor szimplán csak nem jönnének be dolgozni. És ez összességében nagyszerű, mert igenis legyen önérzete és személyisége a sörfőzdének. Ezt támogatjuk és már-már el is várjuk. Nem tehetek meg akármit, és soha nem is tehettem meg akármit, és ez az, ami szerintem az üzem egyik mozgatórugója. A nap végén háromból kétszer ilyenkor az üzemnek van igaza, és ezt el kell ismernem. Ez megóv minket egy-két olyan hibától, amitől egy üzem megóvhatja magát, ha az emberek kommunikálnak egymással. Én pedig tudom, hogy melyek azok a pontok, amikor meg kell harcolnom az egyemért.
A drámát félretéve, a Meggyes Piténél valójában nem volt különösebb dráma, mert a pastry sour más tészta (itt most várok egy kicsit).
Szóval bevállaltuk a meggyeset, cserébe majd főzünk valami olyan gyümölccsel, ami ellen meg én harcolok. Mint például a banán. Bár ami után megkóstoltam a kísérleti tételt, én is beálltam a szurkolótáborba.
Az ezután következő pastry sour sörnél pedig ismét ugrani szeretnénk egyet előre komplexitásban, és ehhez kollaborálni fogunk egy – szerintem – ígéretes újonccal a piacon. Azt hittétek, hogy a Meggyes Pite volt az, amikor megharcoltam az egyemért, de valójában ez volt az.
Hatalmas izgalommal várom, hogy hogy alakul ez a projekt, és 100%-ban felelősséget vállalok a döntésemért. 😀
Most Marci biztos egy picit rázza a fejét, hogy egy új sörnél arról beszélek, hogy milyen lesz az az utáni sör, úgyhogy emiatt bocs, és jelzem, hogy a Meggyes Pite egyébként tényleg nagyon finom, még akkor is, ha nem jelentett különösebb szakmai kihívást az elkészítése.
