Az elején a kapacitás probléma miatt viszonylag könnyedén rámondtuk egy-egy sörre az áment, ami nem pörgött egy ütemben a leggyorsabb söreinkkel.
A Jam52 is ezek közé tartozott. ‘Nem szeretik… kész.’
Aztán meg-meg jelent különböző postoknál, hogy Jam52, meg hogy mi van ezzel a sörrel. És főzni is akartunk, de aztán megint kapacitásproblémába ütköztünk, és lekötötte mindenkünket a jam/smooth/cocaine/mango/tokyo (és a bakancslista/távoli galaxis 
) végtelenített kreálása.
Az új palackozóval viszont minden megváltozott, és megint ugrottunk egy nagyot előre, amit ki is használunk a régi várólistások újrafőzésére (wild, puppet, jam52) és az új kísérletekre, amik szintén lefixálva/leokézva/lekísérletezve várták, hogy nagyok lehessenek.
A Jam52 több főzeten keresztül volt palettán, és agyalgattunk rajta sokat, hogy merre tovább, merre tartson a buli, hol látjuk ennek a főzetnek a végső formáját. Az új verzió egy súlyos újragondolás. Egyszerűbb malátatest, komplexebb komlógerinc (van ilyen szó, hogy komlógerinc?) és persze mindez hidegkomlózva.
Aztán az is lehet, hogy tökre félreértettük, és nem hiányzott senkinek ez a főzet, de még az is benne van, hogy a ráncfelvarrott verzsön végre kiszolgálja azokat, akik egy klasszikus american pale alet szeretnének tőlünk a bendőjükbe invitálni.
Várható piaci jelenlét: november közepe
