Ezzel a – címben szereplő – frappáns felvetéssel küldött ki hírlevelet valamelyikünknek egy portál, és úgy megtetszett, hogy gondoltam ahelyett, hogy elolvasnám, inkább írok én is egy ilyen című bejegyzést.
Hogy érzitek magatokat, kedves kortársaink, miközben a negyedik “egyszer az életben” típusú gazdasági összeomlást éljük éppen meg?
Sok hülye statisztikát be lehetne ide szúrni, de tele van vele már az üzenőfalad nem?
A véleményem az, hogy attól függően vagy vereségre ítélve, hogy melyik versenyszámban nevezel. Mármint ne értsd félre, de a faszért akarunk halakkal úszóversenyezni? Ahhoz, hogy a rendszer működjön, még mindig nem félsz eléggé.
Mi van akkor, ha azzal lázadunk, hogy nem lázadunk? Ha az egész koncepciót, hogy ezekben a berkekben kell választani a-ból és b-ből, valamint “jó” és “rossz” plecsniket kell helyeznünk romlott termékekre egy szemétdombon, szóval mi van, ha ezt az egészet tagadjuk meg?
A boldogság – és ebben hajlandó vagyok vitába szállni – valójában egy kibaszottul olcsó dolog. Már korábban kimondtuk, hogy miközben azon vitatkozunk, hogy az út vagy a cél a fontosabb, elmegyünk a nyilvánvaló mellett: hogy a társaság.
Tegyünk egy lépést egymás felé, és azt sem bánom, ha nekem kell kezdeni. Már pont túl vagyunk azon, hogy lecsusszantunk pár ilyen fiatal sikeres vállalkozó listáról. Szóval ha azon múlik, hogy eljárnál, de eszement árak lettek mindenhol, akkor ezen ne múljon. Nekünk sem múlhat gondolom egy helyen az életünk, vagy ha majd valamikor kiderül, hogy ez vitt minket csődbe, akkor majd bocsánatot kérek.
Most egyelőre azt találtam ki, hogy féláron adjuk egész évben a csapolt sört a Mad Kertben. Egyébként meg gyere el csak beszélgetni, aztán ha nem akarsz ne igyál semmit. Csak jó lenne véget vetni ennek az elszigetelődés hullámnak, amibe belesodródtunk.
“Micsoda, ha még féláron is megéri nektek, akkor miért adjátok ilyen drágán?”
Ne gondold túl, kérlek. Nem éri meg. Anyagilag legalábbis. Csak egyszer szeretném újra látni azt, hogy emberek százai iszogatnak és beszélgetnek a Maglódi úton. Plusz, ahogy már ezerszer elmondtam, a kisközösségeket kulcsfontosságúnak tartom a társadalom szempontjából, éppen ezért fókuszálnak a projektjeink a leginkább erre.
Sajnálom, hogy a belvárosból kiszorultatok sokan. Az igazság az, hogy a mi jövőnk is egy hajszálon függ. Nem érted, hogy milyen bérleti díjak és konstrukciók vannak. Vagy hát gondolom nem érted, mert én sem értem, pedig benne vagyok. Nincs ráhatásom sajnos, egy bizonyos társadalmi szint felett a szereplők nem hajlandóak leadni a profitjukból. Akkor most hisztizzünk és várjunk rájuk? Az 1%-ra?
A Maglódin van ráhatásom, ott miénk a placc, szóval nincs, aki beleszóljon.
Úgyhogy akkor ez van. Ezt lépem én. Ti jöttök.
