Régebben azért stukruráltabbak voltak ezek a blogbejegyzések. Volt évértékelő, meg voltak nagy eseményekről gondolatok, de mostanában inkább csak benyomások vannak aktuális pillanatokról.
Azt gondolná az ember, hogy az évek előrehaladtával ezek a téli időszakok jelentéktelenebbek lesznek, mert beleszokunk abba, hogy a világ fluktuál. Elvégre közelebb vagyunk az egy évtizedhez már, mint a kezdéshez. Aztán ami történt az az, hogy minden ilyen jellegű dolognak végül tényleg kisebb lett a jelentősége. Milyen évet zártunk, milyen nagy projektek voltak, milyen nagy projektek jönnek…
Egyszerre fordulunk kifelé és befelé is. Kifelé abban az értelemben, hogy figyelünk a gazdaság és a társadalom átalakulására, talán alázatosabban, mint amikor még huszonévesek voltunk. Tartjuk a kapcsolatot az emberekkel, jelen vagyunk a történésekkor, sokan már barátként jönnek oda, nem mint fogyasztó. Befelé pedig abban az értelemben, hogy a saját önértékelésünk egyre kevésbé igényli a külső megerősítéseket. Nem csak szociális, hanem gazdasági értelemben véve is. Mondhatjuk ezt egy ilyen szervezeti felnőtté válásnak is.
Azt hinnétek, hogy nehéz időszaka van most a kisvállalkozásoknak.
Szerintem ez azon múlik, hogy mit tart az ember fontosnak. Sok-sok éve már megalkottunk valamit barátokként, ami épülget és szépülget, tudunk magunknak fizetést adni, nem függünk senkitől. Szinte mindenhol azt látom, hogy szállnak be befektetők, változtatják meg a modellt, változtatják meg a hozzáállást, változtatják meg a hangulatot.
Nekem talán a legfontosabb, hogy jó lelkű emberek vegyenek körül, egy közösségben. A karácsonyi bulinkon úgy éreztem, hogy még sosem volt ennyire jó. Az évek során kialakult az a társaság, akik mind jó lelkű emberek, a közös munka és a célok mellett pedig barátság köti őket össze.
Minden más: a pénzügyi helyzet alakulása, a piaci helyzet, a politika, az aktuális napi problémák ennek a baráti társaságnak a közösen megélt helyzetét hozzák létre nap mint nap. A nagy vita, hogy az út vagy a cél a fontos, eldőlni látszik: valójában a társaság a fontos.
Amíg azt az utat járjuk, amit kollektíven helyesnek érzünk, addig az egyetlen dolog, ami megállíthat minket, ha betonfalba ütközünk. Akkor majd újra gondoljuk, megígérem mindenkinek. Ha nem ütközünk falba, akkor meg csak csináljuk.
Végül gazdag srácok lettünk. És ezt a gazdagságunkat már nem fogja tudni elvenni semmilyen piaci alakulás, vagy a bitcoin vagy az nvidia részvények bezuhanása, mert túlmutat ezeken. A sörforradalomban a saját generációnkkal együtt nőttünk fel, szerettük meg ezt a szcénát, és aztán ki-ki családot alapított, vagy csak simán lehiggadt, és most már harmincasok (meg negyvenesek) vagyunk. Együtt.
Azt gondolom, hogy nem szükséges azon forgolódnunk estéként az ágyban, hogy hogyan szólítsuk meg az új generációt a Liquid Cocaine-el, mert mi már megszólítottuk a sajátunkat. Ha velük együtt öregszünk meg a craft beerben, és amikor mi ötvenesek leszünk, ezeknek az ötveneseknek fogjuk a sört főzni, hát miért ne?
Lassan mindenki számára tiszta lesz az, hogy a globalizáció, az internetes kultúra és az eldurvult, mindent felszántó ultrakapitalizmus hatásai nem kizárólag pozitívak. Az én véleményem szerint vissza fogunk térni a kisközösségekhez, mert ez marad az egyike az igazán valódi dolgoknak az életünkben.
Az idei szezonban nagyon boldog lennék, ha sikerülne újraépíteni a közösségünket a sörfőzde melletti Mad Kertben, ami az egyik legőszintébb és legszerethetőbb hely volt az én fejemben. Jó találkozni évente párszor a fesztiválokon és a nagy rendezvényeken, de szerintem több van ebben. Több bennünk a közös ahhoz, hogy csak ennyiszer találkozzunk. Mi meg fogjuk tenni az ehhez szükséges lépéseket, még akkor is ha gazdaságilag értelmezhetetlenné válik ettől ez a projekt.
Majd ha pár év múlva kiderül, hogy emiatt a döntés miatt kellett lehúzni a rolót, akkor majd bocsánatot kérek. Spoiler alert: nem fog.
Szóval ne gondoljátok, hogy nehéz nekünk. Egy recesszióban nyilván melósabb a dolog, és felváltva ki vagyunk ettől merülve, de nehéz az lenne, ha mondjuk a Vodafonehoz kéne bejárnom reggelente dolgozni.
