Már egy ideje igyekszem tolni a social mediát, amig Marciék Mexikóban vannak, de most egy picit megrekedtem. Persze, lehet viccelődni a határaikon túlnyúló vállalkozásokon, a kéretlen politizáláson és vélemény-nyilvánításon, de hol van az a pont, ameddig tudunk csak simán sört főzni és folytatni zavartalanul azt amit csináltunk?
Pár hete pótoltam be a Dunkirk című filmet magam számára, amit már régen meg szerettem volna nézni, de valahogy sosem volt rá alkalom. Akkor emlékszem, hogy azt gondoltam, hogy azért szerencsére a “Fallout” játékok egyik ikonikus mondata, a “War never changes” mégsem állja meg a helyét. Azért mi már nem fogunk egymásra vadászó vadászgépeket látni Európában a levegőben, meg nem fogjuk bombázni egymást, csak úgy, azért, mert pár ember így határozott számunkra. Ahhoz ezek a társadalmak már túl liberálisak és túl individualisták. Ahogy a világ halad előre, a hatalmi elit játszmái a digitális világba helyeződnek majd át. Talán ahogy Tyler Durden mondta a Harcosok Klubjában:
“A nagy háborúnk egy spirituális háború … a nagy depressziónk az életünk”.
És nem.
Nem rendelkezem elég információval ahhoz, hogy nagy kijelentésekkel dobálózzak, ezért csak alapvetésekben tudok gondolkozni. Egy cég vezetésénél, vagy csak simán az élet során van egy csomó olyan pillanat, amikor elegendő az alap morális értékeinkhez visszanyúlni. Van az a pont, amikor azt mondhatjuk, hogy teljesen mindegy, hogy milyen érveket és ellenérveket tudunk felsorakoztatni, vannak módszerek, amikhez nem nyúlunk és kész. Szóval csak azt akarom mondani, hogy ilyenkor nincs is valódi választási helyzet. Nem, és kész.
Nem hiszek az erőszakban. Nem hiszek a szemet szemért-ben. Abban hiszek, hogy semmi és senki nem kényszeríthet minket arra, hogy megtagadjuk saját magunkat. Nem fogunk molotov koktélt gyártani IPA helyett. Mennyiszer hallottam már azt, hogy ebben az országban csalás nélkül nem lehet elérni semmit. Meg hogy vagy a vadász, vagy vagy a vad.
Nos, szerintem ez az a pillanat, amikor egyszer és mindenkorra láthatjuk, hogy idejétmúlt a rendszer, ami körülvesz minket, mégpedig minden szinten. Ezeknek az “öreg”, morálisan üres embereknek a rendszere, amelyben problémákat elemeznek ki és megoldásokat vetnek fel, idejétmúlt. Soha nem volt jó, ha úgy tetszik. Minden, ami körülvesz minket a járványkezeléstől, a tanárok sztrájkján át a kialakuló háborúig ezt üvölti magából. Hogy az egész rendszer úgy, ahogy van hibás.
