Közösségi véleményformálás 101
Ha az ember valamennyivel jobban benne van a sörszcénában, mint egy átlagos fogyasztó, akkor szimplán a nagy számú interakció elég ahhoz, hogy könnyebben ki lehessen szúrni a kitűnő vagy lényeges pontokat.
Két általam elismert és tisztelt sörfőzdével kapcsolatos netes ‘kibukás’ végignézése után gondoltam megosztok pár gondolatot, mert biztosan érdekel pár embert, hogy belülről a dolgok hogyan jönnek le, hogyan látják/élik meg ezeket a sörfőzdék és a hivatásos sörfőzők.
Mindennapi szakértők aranykora
Fantasztikus érzés valaminek az értőjének lenni. A tehetségkutatók fedezték fel leghamarabb az erre irányuló gyermeki vágyainkat, ma már amit nem lehet az interneten értékelni az nem is létezik. Ez valójában szuper. Kár lenne tagadni. A verseny nő, a szélhámosok pedig szépen lassan kibuknak azáltal, hogy a csapdájukba adott esetben egyszer sem kell besétálnunk. Egy igazi világméretű más f*szával csalánverés. Egy mesterséges szelekció. Kell ennél jobb?
Azért mindenesetre nem baj, ha tisztában vagyunk azzal, hogy miről is van szó egészen pontosan.
Az élmény sokszor szubjektív, vagy torz
A szubjektív az gondolom mindenki számára érthető, az esetünkben a varázsszó, amit kifelejtünk a ‘szerintem’. A torz már kicsit komplexebb. Sok minden befolyásolhatja az élményünket, az általános hangulattól kezdve olyan apróságokig, hogy be van dugulva az orrunk.
Néhá ártatlanul szaladunk bele a vesztünkbe: rossz csapolási hőmérsékleten kapjuk a sört, hibás tárolás után kerül a kezünkbe egy frissen fogyasztandó termék, vagy egy koszos csaprendszerről kapunk befertőződött verziót. És – szakértőség ide vagy oda – azt nem is várja el senki, hogy ezeket mind felismerjétek, vagy kezeljétek (ettől akarnánk mi megóvni azáltal, hogy nézzük az értékeléseket).
Talán az a tendencia, hogy minél nagyobb tudású valaki a szakmában, annál több információra van szüksége ahhoz, hogy véleményt tudjon formálni.
Mi az, amire pontot adunk tehát? Egy sör vagy egy sok elemből állló individuális élmény az itt és most minden összetevőjével?
Szociokulturális rabláncunk leverője
Jó érzés néha az embernek köntörfalazás és cukormáz nélkül megfogalmazni a véleményét valamiről. Egy viszonlag ártatlan kielégülés érhet minket akkor, amikor a volán mögül pontozzuk a többi sorfőrt vezetéstechnikai szempontból. Egy közösségi cybertérben azonban a hangunk hallatszik. Néha név és arc nélkül, és személyes kontakt nélkül, de hallatszik.
Hogy mi olyan elképesztően izgalmas abban, hogy kilövünk egy olyan nyilat, aminek a becsapódásakor nem leszünk jelen? A felelősségvállalási kötelezettség hiánya. Végre felvett maszk nélkül élhetünk, és kiereszthetjük belső valónkat.
Felelősség nélkül, de nem mindig következmény nélkül
A nyíl márpedig – bár ritkán – de talál. Jópár, miőségi főzdéből találkoztam már olyan sörfőzővel, aki összezuhantan ücsörgött a sarokban, mert az új főztjére kapott pár keményebb kritikát az interneten.
A ‘profibbak’ erre azt mondják, hogy ‘le kell sz*rni, nem kell nézni’, de ebből max az egyik olyan, ami egy olyan ember számára megvalósítható, aki él-hal azért, hogy valamit hozzátegyen a közösséghez. A nem nézés pedig sajnos katasztrófális, hiszen a sörfőzdék számára egyetlen valós értelmét veszi el a közösségi véleményformálásnak: hogy kiszúrjuk, ha valahol valami nem várt probléma van. Ha egy főzet elcsúszik az idő múlásával, vagy valahol kocsma-specifikus baj merül fel (kocsos csapok, habzó sörök stb.).
Irónikus lenne, ha a vélemények közösségi térbe öntése ahhoz vezetne, hogy a véleményezett elkezdje figyelmen kívül hagyni a véleményeket.
Nem baj, sőt
Nem baj, ha elmondod a véleményed. Nem arról van szó, hogy mindenki egy különleges hópihe, akinek safe space kell, mert nem hajlandó elfogadni azt, ha valamit amit csinál nem ajnároz mindneki.
Olyannak is voltam már tanúja, hogy véleményező és véleményezett személyes találkozása után a véleményező úgy zárta le a dolgot, hogy ‘akkor inkább nem is pontozok többet, ha ez ekkora probléma’.
Szóval azért félreértés ne essék, a főzdék részéről sem száz százalék, hogy meg van a megfelelő alázat ahhoz, hogy érdemes befogadók legyenek. Ne hagyd, hogy kipécézzenek azért, mert valami neked személy szerint nem tetszik.
Komoly és köntörfalazás nélküli kritikák vannak főzdék között is például a főzdeparkban, de ezek célja a szakmai fejlődés, és nem a kritizálás énerősítő extázisa. És tévhit az, hogy minél több dologra mondom azt, hogy rossz, annál jobban értek a szakterületemhez.
Szóval van pár dolog, amit tudnod kell.
Kihez szólsz?
A fent említett indokból jelenleg úgy látom, hogy a vendéglátásban bármilyen módon résztvevők legalább 90%-a olvassa a kritikákat. A kedvenc főzdéid/éttermeid/kocsmáid ezáltal a barátaiddá válnak, akik látják, hogy mit gondolsz róluk.
A szociális ökölszabály nagyjbából az, hogy egy kritika legyen úgy megfogalmazva, mintha szemtől szemben találkoznánk a véleményezettel. Paradox módon néhányan olyan mosdatlan stílusban tudnak étterem vagy bár vagy sörkritikát írni, mintha valakit éppen jól kibeszélnének a háta mögött. Csak nem a háta mögött, hanem a füle hallatára.
“De hiszen én csak magamnak vezetem a nyilvántartást.”
Igen, de miközben a személyes naplódat írod a buszon hangosan mondod a száddal, hogy “kedves naplóm, a buszon felszállt mellém egy g*cicsúnya nő, aki büdös mint az állat”.
Mit mondasz?
Egy kommentár nélküli negatív kritika nagyjából annyit segít, mintha annyit mondanánk valakinek, hogy ‘valamit utálok rajtad vagy benned’.
Mi tetszik, mi nem tetszik? Miért? Ha ezeket nem írod le, akkor a személyes nyilvántartásnak sincs túl sok értelme.
Hogyan mondod?
Felfelé szabad cizellálni, lefelé nem illik. A pszeudoszofisztikált savazást hagyjuk meg a médiának.
Pár példa a végére az érthetőség kedvéért
Zoli, a nemcsak szép: ** – Egy gasztronómiai antiorgazmus, egy törött vázába belegyűrt hamisított Frida Kahloról készült rohasztott polaroidkép. Ráadásul senyvedő posványszagú.
Zoli: ** – Nekem nagyon nem jön be, mert…
Robi, a titkok tudója: xy (a világ egyik legjobb sörfőzdéje) egy fos
Robi: xy (a világ legjobbnak választott sörfőzdéje) szerintem nem jó, mert …
Tomi, a belekényszerített szociális munkás: *
Tomi (fejben): Lehet inkább egy olyan hobbit kéne kersnem, amit élvezek.
Zsuzsi, a szisztematikus: *** sdfnebanzura erzem mr azizrkrt de egrszjo
Zsuzsi (fejben): f*szé pontozok részegen söröket?
Kata, az igazságosztó: * – romlott
Kata: romlott (helyszín, batchszám)
(megj: ha sok ilyennel találkozol, akkor értékelheted a főzdét, de a sört hülyeség)
Peti, aki nem is ezt akarta: ** (ipa) fú de utálom az ipákat
Peti: (ipa) nem a stílusom, ezért nem is pontozom
Bandi, a tudásra szomjazó: (saison) ** Hát ez a búzasör elég gyenge, alig érezni a banánosságot, és fura fűszeresség van benne.
Bandi: *utánanéz, hogy mi az a saison*
Bandi: Nem értek a stílushoz, úgyhogy nem pontozok
Bandi: Szubjektív véleményem szerint ennek – akármi is legyen – elég rossz az íze, mert fura fűszeresség van benne.
Na jólvan ennyi.
Maradjatok jó arcok, ezt pedig nem kell senkinek magára venni, de tudjátok: edukáció 
