Egomaniacról és nárcizmusról
A Liquid Cocaine óta főzött első új dupla ipánál hatalmas nyomás helyeződött ránk. Itt az év vége, és még mindig nem sikerült megdöntenünk a tavalyi év slágereit, amit nagyon szerettünk volna, hiszen szerintünk mi is folyamatosan tanulunk új dolgokat és – ha lehet ilyet mondani – jobbak vagyunk már, mint egy éve a sörfőzésben.
A Hell Doradonál nagyon csúnyán visszaköszönt az a tapasztalatlanságunk, hogy komlós söröknél mennyi ideig kell pihentetni a bemutatás előtt egy terméket. Útólag azt mondanánk, hogy az a sörünk három héttel hamarabb lett kihozva, mint ahogy kellett volna, és ez így rossz.
Az Ego a tartályban töltött ideje alatt folyamatosan a lelkünket cirógatta azzal, hogy az először alkalmazott új technológiák mennyire érdekesen és talán a vártnak megfelelően alakítják a sört a kísérleti főzetekhez hasonlóan a ‘nagy’ rendszeren is. Aztán eljött a nagy nap, és kiszereltük a sört, egy kicsit zavartan talasztaltuk, hogy ‘nem adja’. Ez nem is azért volt kellemetlen, amennyi alapanyagot használtunk, hanem azért, mert ezt szántuk a nagy dobásnak, a trónfosztásnak ha úgy tetszik.
Az IPA készítésben korábbi példaképeink, a mai napra pedig – nagy büszkeségünkre- kollégáinknak tartott Balkezes valahogy ezekben a dolgokban mindig annyira higgadt és céltudatos volt. Ezt eddig kell pihentetni, azt addig… Mindig a kezükben tartották a gyeplőt, ha a komlóaromák érvényesüléséről volt szó.
És akkor úgy döntöttünk, hogy várunk. Áttesszük a bemutató időpontját, és várunk három hetet, vagy amennyit kell, hiszen már annyiszor megkaptuk, hogy még várni kellett volna, mi pedig egyszerűen annyira izgultunk, hogy mit fognak szólni, hogy elbasztuk, türelmetlenek voltunk, ami pedig az egész ‘első találkozás’ élményre rányomta a bélyegét.
Aztán eltelt egy hét, és félelmetesen alkoholos volt a sör, és paráztunk nagyon, és eltelt mégegy hét, amikor egy berlini kocsmárosnak megmutattuk a sört, és nem volt jó, és totál depisek lettünk. A mai napon úgy kóstoltuk meg ezt a sört, hogy készen álltunk mindenre. Ha nem, akkor nem. Akkor ez van és kész. Nehéz kimondani ezt egy fiatal vállakozásnak, de sokszor van túltolva a szekér, nagyokat vállalunk, pedig egyszerűen csak türelmeseknek kéne lennünk. Ezek a ‘megmondtam’ állapotok pedig eljönnek, és remélhetőleg egy életre megmarad bennünk a tapasztalás, amit általuk nyerünk.
Az egomaniac pedig jó volt… Beadta… Ez a sör jelenleg a mi általunk javasolt fogyasztási hőmérséklet (8-10°C) mellett az a sör, amit szerettünk volna, és a kísérletek során kóstoltunk. A többi már izlés, hangulat és helyzetfüggő, mi mindenesetre elégedettek vagyunk azzal, hogy az egomaniac zárja az IPA évet a főzdénkben, és a fogadtatástól függetlenül úgy érezzük, hogy idén is tanultunk valamit.
