Gergő most ért vissza Nashvilleből, ahol a Craft Brewers Conference & BrewExpo America® 2018-on vett részt a Mad Scientist képviselőjeként. Ez most a legnagyobb olyan expo, ami a nagyközönség számára zárt, tehát minden ide látogató valamilyen szakmai kapcsolatban áll a sörrel. Mi a mostani alkalomra sörfőzdét nézni mentünk ki, hátha sikerül megugranunk a nagy lépcsőfokot.
photo: Brewers Association
A most következő időszak ebből fakadóan várhatóan elég zsúfolt lesz, és sok nehéz döntésből fog állni. A tervünk az, hogy új sörfőzdét építünk, aminek lesz egy nagy taproomra, meg boltja, meg kijelölt főzdetúra útvonal, meg nagy kültéri rész, ahol hétvégenként majd valami lokális közösség alakulhatna ki. Nem vendéglátás ez, hanem konkrétan nyitott sörfőzde. Emiatt továbbra is elvetettünk minden Budapesten kívüli helyszínt, mert ez nem egy eldugott gyár lenne valahol a közép magyarországi régióhatár szélében eu-s támogatásból, hanem ez nyilvános, látogatható dolog, ami a főváros része. Itt szeretünk élni, és ezt itt akarjuk megvalósítani és így. A kártyalapok le vannak osztva. Innentől kezdődik az igazi poén, és az igazi érték, erre tettük fel az életünket, és ennek meg kell történnie. A tőkét pont emiatt a fafejűség miatt sem lesz könnyű erre előteremtenünk, hiszen továbbra is csak három srác vagyunk öltönyös háttérhatalmak nélkül. De nem érezzük lehetetlennek, és most arra tippelünk, hogy sikerülni fog. Az indulás ennél gyilkosabb volt arányaiban a 30 lityós bödönből, és az is sikerült.
Mostanában azért sajnos sok ígéretes ötletet és ambíciózus gerillát kell már visszautasítanunk, és sok tárgyaláson azt kell, hogy mondjuk, hogy “most még nem, de majd…”. Egy ilyen projekt nagyságrendileg 12 hónapot vesz igénybe, és nekünk már ennek a tudatában kell gondolkodnunk. Így is lesz már tuti 12 olyan hónap, amikor sörszűkén leszünk és ráadásul a teljes fejlesztési büdzsénket már nem tudjuk helyben elkölteni sem. A mostani víziónk egyelőre a saját fejünkben tombol, és állati nehéz szavakkal megfogalmazni, hogy mennyire király dolog születik majd ezzel meg. A bankok még ezt nem látják annyira, de majd jól megmutatjuk, hogy utólag nekünk volt igazunk. A műszaki részét nem lenne nehéz elvinni, hiszen ugyanazokat a szelepeket kell nyitogatni és gombokat nyomogatni, csak a vas a nagyobb. Sőt. A mostani rendszer amúgy is kicsit olyan, mintha a lovat szőrén ülve mennénk lóversenyre. Berlinben, meg Zürichben meg Amsterdamban olyan főzdék termékei ellen kell, hogy felvegyük a versenyt, ahol a főzést reggel mobilos applikációról indítják, a tartály meg kimossa magát, meg kávét főz és van benne masszásfunkció. A mostaninál a következő szint tehát sörfőzésileg könnyebb, na. Ez a lényeg. Gazdaságilag már nem lesz könnyebb, de mi a legrosszabb, ami történhet? Az albérleteinkben röhögjük körbe egymást azért, mert megpróbáltuk? A nem megpróbálás ilyesztőbb jövőképnek tűnik ennél. De a viccet félretéve, a kudarcra 0% esélyt látunk, és el is mondom, hogy miért: mert szívből csináljuk és irtózatosan akarjuk, hogy megtörténjen. Megőrülünk azért, hogy megtörténjen.
Miért fontos ez? Miért nem vagyunk még elégedettek?
Egyrészt nagyon elégedettek vagyunk, és nagyon boldogok vagyunk. Az álmot éljük, ahol miénk a kiváltság, hogy a forgatókönyvet írjuk. A stresszbe persze néha beleroggyanunk, de mégis mi az istent vár az ember az élettől 30 évesen egy két éves gyerekkel és egy két éves céggel, nem? Szóval elégedettek vagyunk, de többet akarunk. Elégedettek vagyunk az úton lépdeléssel előre. A célunk pedig nem egy nyaraló a horvát tengerparton meg egy audi a6 nekem egy a4 meg az asszonynak egy a3 meg a gyereknek, hanem az úton való lépdelés. A fejlődés mint sörfőző, vagy vállalkozó, vagy karriertudatos családapa. Az egyik egy pont az idősíkon, a másik pedig egy folyamat.
