Anno írtam a társadalom kollektív gyászfolyamatáról és arról, hogyan lépked a populáció előre ezeken a stádiumokon. Nos, a tőlem telhető legnagyobb jóindulattal és nyitottsággal vagyok azon a véleményen, hogy lassan időszerű a sereghajtóknak is kilépni a sokk/tagadás stádiumból. Mondjuk ki együtt, hátha úgy könnyebb: már soha nem lesz olyan, mint régen.
Vékony jég ez, kedves olvasó. Mert egy idő után ha nem teszel semmit, akkor nem leszel senki és bár kitapaszthatod a homlokodra a cédulát, hogy "engem nem utál senki", ezt végül ugyanúgy senki nem fogja elolvasni. Mert hogy nem is érdekelsz senkit. Ezáltal mondhatjuk, hogy minden PR (ami a közönséggel való kapcsolat "művészete") bármilyen brand életében egy ilyen kis mini politizálás, ahol minél nagyobb valaki annál jobban oda kell figyelnie arra, hogy mit mond és mit csinál.
Érdekes volt elolvasni az első évértékelőmet és picit nosztalgiázni. A Kraft fesztivál óta azon gondolkozom, hogy szívesen vetnék számot arról, hogy mi minden változott az elmúlt öt és fél évben. A Balkezes egyik kezével, Nyaras Tamással beszélgettem sokat erről, aztán ő meg azt mondta, hogy "miért nem írod le?" és én meg erre azt gondoltam, hogy "végülis miért nem írom le?".
Segítünk, ha jó a PR értéke. Kraft, meg kézműves, meg fenntartható, meg bio, meg mittudomén mi, amíg ehhez fűz az érdekem. A céljaimért dolgozom, és amíg ehhez foglalkoznom kell veled, addig megteszem. Hogy rávegyelek, hogy elvigyél addig a pontig, amikor már nincs erre szükségem. Amikor már nem függök tőled.
A befelé fordulás pillanatai - jellemezhetnénk a mostani időszakot egyféleképpen. Momentum, amikor erőt gyűjtünk vagy éppen használunk fel. Általánosságban elmondható az, hogy mi emberek motiváltabbak vagyunk a változásra egy nehezebb…
Hány olyan dolog lenne az életünkben, ami soha nem valósult volna meg, ha előre tudjuk, hogy mivel jár majd? Nagy átalakuláson megy át az egész világ, és elég nehéz megjósolni,…
"So close, no matter how far" A semmiből keveredett bele gyerekkorom egyik kedvenc klasszikusának első sora az életembe egy pillanatra, és egy sor gondolatot indított el azon az úton, aminek…
A helyzet univerzalitása volt az, ami segített ennek a döntésnek a meghozásában. Bármi történik, mindenki számára hasonló helyzetet teremt. Bármi is történik, az mindannyiunkkal történik. Mint a hegymenet a bicajos versenyen. Vajon ez az a pont ahol csalódottan nézzük a lassulást a sebességmérőn? Talán ez az a pont, ahol kétségbeesünk a combunkban dolgozó tejsav égető érzésétől?
A koronavírus első hulláma után a turizmus leállt, és még akkor sem történt semmi érdemleges, amikor hivatalosan akár még lehetett is volna jönni. Volt pár jó hétvége. Kb ennyi. Mi…
Copyright © 2024 Mad Scientist | ÁSZF | Adatkezelési tájékoztató | Támogatás
