Eddig mindig valami nagy bejelentést időzítettünk erre. 2016-ban a NEIPA volt ez a durranás, 2017-ben pedig az első legalizált barrel fermentation project, a Funk Soul Brother. Ez nem egy valódi díj (bár egyébként nevezzen már meg valaki három valódi díjat, ha már itt tartunk), inkább egy ilyen kis kinyilatkoztatás, hogy szerintünk mi ebben az évben számunkra a “nagy szám”. Az az egy sör, amit szerintünk érdemes megkóstolnod akkor is, ha a többi elveszett nálad a médiazajban. Na idén egy kicsit másképp lesz, mint eddig, mert már bejelentettük ezt a sört korábban. Nincs nagy leleplezés. Inkább úgy emlegettem az utóbbi időben, hogy ‘na ez lenne valójában a brew of the year, csak már írtam róla korábban, úgyhogy akkor kitalálok valami mást’. Aztán egyszerűen nem tudtam elengedni azt a gondolatot, hogy attól még ez az igazi brew of the year, és ha másra mondanám azt, akkor hazudnék: ez az a sör, aminek a megvalósításán az egész évet átölelően dolgoztunk. Ez a nagy mű idén.
A “mű” a Brut IPA, aminek az alfája I am Brut névre hallgat. Tádá. Megvolt a bejelentés. Köszi a figyelmet azoktól, akiknek már eddig is nehezükre esett eljutni. A kép után pedig azoknak, akik kíváncsiak, azt is leírom, hogy miért. Itt tehát kiszálló a grindereknek. Geekek utánam!
2018 február-március magasságában kezdte felütni a fejét a dolog a sörös nemzetközi médiában úgy, mint az amerikai nyugati part (észak California kicsit pontosabban) válasza a keleti part New England IPA-jára. A sört úgy írták le, mint egy csontszáraz, pezsgőszerű sör, ami majd ki fogja nyírni a hazy ipa trendet. Minket érdekelnek eléggé az ilyen írások, hiszen 2015-2016 körül a NEIPA is ugyanilyen tengerentúli cikkekből kihámozgatva érkezett meg Európába. Az arcok egy része úgy kísérletezett rajta, hogy még életében nem kóstolt igazit. Mi is. Emlékszem, a Smooth bemutatóján egyöntetűen azt írták a bloggerek, hogy nem tudnak ítélkezni felette, mert még soha nem próbálták ezt a stílust eddig máshol. Mi sem. Jó volt a smooth akkor? A fene sem tudja már. Sokszor egy sörnél négy dimenzióban kell gondolkodni: akkor, ott, valószínűleg elég jó volt. Most, ebben a pillanatban ha azt a sört ide tennénk magunk elé a múltból, valószínűleg már nem lenne az.
“Brut IPA NOW!” felkiáltással dördítettem el a rajtpisztolyt, és elkezdtük feltérképezni azt amit a stílusról tudunk. Alkossunk akkor meg egy olyan sört, amit még soha nem láttunk, és soha nem kóstoltunk. Jöjjünk rá arra, hogy miért jó valami, amiről csak pár dolgot tudunk, azt leszámítva, hogy száraz és állítólag nagyon jó. Hát nekünk fogalmunk sem volt, hogy mi lehet ebben olyan nagyon jó. Elég erőltetettnek tűnt első hallásra, múló hülyeségnek, de azért ki tudja. Elkaszált kísérletből tele a padlás, szóval plusz egy igazán nem számít. Az esély itt is megvan arra, hogy valami igazán jó süljön ki belőle.
Elég sok próbálkozás volt, egy időszakban szinte folyamatosan azon csámcsogtam, hogy ebből soha nem lesz semmi, pedig annyira beleéltem magam. Hogy nem tudjuk megcsinálni. Bár a többiek nem voltak ennyire rápörrenve, folytak a kísérletek, de folyt mellette 50 másik. Egy volt a sok közül. Aztán sikerült egyszer végre elérni azt az állapotot, amikor valóban megértettük, hogy mi az istenen lovaglunk ennyi ideje. Ezen a ponton köszönöm a srácoknak, akik végig vitték az egész brut IPA projektet, és bár úgy írok róla, mintha az enyém lenne, valójában az oroszlánrésze a srácoké. Nem merek neveket sorolni, mert félek, hogy valakit kihagyok. De tudjátok, kikről van szó… Szóval abszolút nem ilyenre számítottunk. Valami furcsa módon nagyon hasonlít a hazy ipára karakterben, pedig szinte a szöges ellentéte egy csomó mindenben. A fene sem gondolta volna ezt először. Az extrém gyümölcsösség és illat megmarad, a selymesség helyére pedig pezsgőszerű szénsavasság áll be szinte identikus hatással, extrém alkoholtartalommal párosulva, mégis légies könnyedséggel. Beszarás. Hihetetlen élmény volt először kóstolni a jó verziót. Végre összejött. Nem “vizes” és nem “savanyú”, mint ahogy attól féltünk. És legfőképpen: nem egy hepp. Ez a stílus nagyot fog menni.
A sör elkészítéséről nem fogok írni semmit, azon kívül, hogy hasonló kaliberű kihívás, mint anno a NEIPA volt. Mindezt azért, mert meggyőződésem, hogy jelenleg senki nem tud ilyet készíteni az országban rajtunk kívül. Szóval furdalja csak az oldalatokat, ahogy annó nekünk is, hogy hogyan lesz egy sör szénhidráttartalma 0. Mi az amit viszont tudunk mostanra? Nos, mivel nincs benne maradékcukor, vércukor szintet nem emel, és kb 20%-al kevesebb a kalória tartalma. A magas szénsavtartalmának és savasságának köszönhetően jó étvágygerjesztő, de nem olyan savas, mint egy pezsgő, tehát valamivel jobb a gyomorrnak. Oké, erre azért jópáran rá tudják, mondani, hogy “jó, leszarom”, de várj, várj, még van. Miért olyan jelentős a brut ipa? Nyilván azért, mert alapstílusról van szó, nem ízesített variánsról, vagy alternatív hipszter elnevezésről. A teljes technológia és az összetétel különbözik a klasszikus ipa-tól és a new england ipa-tól is legalább annyira, mint azok egymástól. Mondhatnám azt is, hogy ugyanúgy nem brut ipa a söröd ha egy kicsit jobban leerjedt a vártnál, mint new england, ha a tartály alján összegyűlt élesztőt hordózod le.
A stílussal azonnal fogunk tovább dolgozni, mert érdemes, szóval ne parázzon nagyon be az, aki lemarad az első alfáról. Bemutató a most következő héten a Laborban.