Egy kicsit fura elkezdeni az első év kiértékelését, hiszen minden, ami történt, most történt. Nem nagyon van mihez viszonyítani. A nagy tanulság talán az, hogy tényleg azon múlik, hogy el mertük hinni, hogy ezen múlik. Mertük elképzelni, hogy majd lesz egy saját főzdénk, meg irodánk, és amikor reggel indulunk a munkába, akkor oda megyünk, ahol az utolsó csempéig mindent mi hoztunk létre. Arra a helyre, ami egyébként nem lenne nélkülünk.

Hogy majd fel fogunk venni embereket, hogy dolgozzanak velünk, és ők is reggel, amikor munkába indulnak, akkor oda jönnek, amit mi hoztunk létre, és ami egyébként nem létezne. És hogy mindenki majd kap fizetést, amit abból termelünk ki, hogy azt csináljuk, amit szeretünk. És hogy az emberek azt mondják rá, hogy faszául nyomjátok, és a barátaink meg azt, hogy büszkék vagyunk rátok. Viccesen hangzik ez így leírva, pedig valójában tényleg egy szürreális élmény.

A legeleje pokol volt. Emlékszem, hogy amikor vezetni tanultam, és nem jött össze az első vizsga, azt mondogattam magamnak, hogy majd egyszer mosolyogva gondolok vissza erre a végtelennek tűnő gyötrelmes pillanatra. Hát a cég létrehozása, a telephely kiválasztása, felújítása putriból üzemmé és az összes engedély beszerzése egy ilyen időszak volt. És mi is azt mondogattuk magunknak, hogy majd egyszer itt sör lesz gyerekek, és majd az emberek mászkálnak, és közben jönnek a kocsmárosok és viszik a sört. Mi meg majd toljuk ki nekik a sok-sok hordót, és mosolyogva gondolunk vissza erre a gyötrelmes és végtelennek tűnő időszakra. És egy picit így is lett.

Amikor az első sörök főttek és kimentek az leginkább fura és zavarodott állapot volt. Nehezen helyezi el magát az ember egy nem létező tengelyen. Bíztunk magunkban, de egy kicsit olyan volt, mint amikor arra készül az ember, hogy majd milyen jól átússza életében először a nagymedencét, és amikor először beleugrik, kicsit bevillan az agyába, hogy ‘biztos nem voltam én most kretén?’. Hármunk közül kettőnknek gyereke született, és nehezen hessegette el az ember a fejében elő-előbukkanó belső kérdést, hogy vajon mennyire volt felelősségteljes kb még a penekázóasztalt is leterhelni hitellel a főzdéhez.

Minden kritikát kiguvadt szemekkel vártunk, és minden egyes eladott palacknak annyira örültünk, mintha életünk üzletét kötöttük volna. Az üzemben minden megtöltött tartálynál ujjongva pacsiztunk egymással, hogy sikerült. A tét, amivel játszottunk akkora volt, hogy nem hibázhattunk. Akár egy megromlott tartály sör, vagy egy félresikerült második főzet is tökretehette volna a piac első benyomását rólunk. És végül eljött az a pillanat, amikor azt éreztük, hogy sikeresen vettük az első akadályt, és be tudtunk mutatkozni az ország fogyasztói számára. Jól. Az, hogy ez végül sikerült, valószínűleg nagy részben MONYO Brewing Co. sörfőzdének is köszönhető, akik szomszédként egy olyan szintű önzetlen támogatást adtak nekünk, amit már nem hogy elvárni, de felvetni, vagy kérni sem mer az ember. Talán a kisüzemi sörfőzés, mint üzletág korrumpálatlanságának a jelképei ők. A megnyugtató pont, hogy lehet így is csinálni.

Amikor elkezdtek futószalagon menni ki a sörök szépen egymás után, és már mi is belerázódtunk a saját kis feladataink végzésébe, átváltozott álomszerűvé az egész. A ‘Mr. Sandman’ című nóta simán mehetne az alatt, amikor sétálsz Budapest utcáin, betérsz egy helyre, ahol csapon a söröd, az asztalok mellől pedig odaszólnak, hogy ‘hé haver, fasza a sörötök’ te pedig erre, hogy ‘köszi, haver!’.

Miközben az álmainkat éltük, az üzem fejlődött. Emberek jöttek, tartályok jöttek, lett lábtörlőnk és lett kávéfőzőnk is. Már nem lehetett véka alá rejteni, hogy vállalkozásként egy piac szereplői vagyunk. Persze kevés példa van előttünk, hiszen 2016 volt az első év, amikor sörökből túlkínálat volt. Úgy döntöttünk, hogy továbbra is a saját elképzeléseink szerint intézzük a dolgainkat, és lesz ami lesz. Van, aki szerint nyolc hét alatt nyolc sört bemutatni túlzás? Akkor bemutatunk egy kilencediket is.

2017-ben igyekszünk bevetni mindent, amit az első évünkben tanultunk, és persze magasabbra emelni a lécet. Sok fejlesztés van a fejünkben, de
már a miénkél kevésbé felszerelt sörfőzdében is főztek világyszínvonalú sört, szóval ideje elfogadni azt, hogy igenis rajtunk múlik a dolog, és nem kifogásokat keresni. Az egyik legfőbb vágyunk, hogy ebben az évben egy ilyen sört el tudjunk készíteni.

Ami biztosan lesz: ki fogunk jönni nem csak klasszikus sörélesztővel erjesztett sörrel. Ha megkapjuk az engedélyt, végre megtöltjük a már egy ideje a raktárban kuporgatott tölgyfahordókat. Az eddigi módszerek helyett pedig egy új szintre fogunk lépni a vizkezelést illetően, ugyanis teljesen ‘lecsupaszított’ vizet fogunk használni, és a teljes összetételt sörönként mi alakítjuk majd ki. És ez még csak a januári terv, nem is az egész éves.