Double Dry Hopped Double New England style IPA 8,6%

Akkor kezdem egyből a mélyebb történettel, mert a legutóbbi alkalom utáni beszélgetésekből az derült ki, hogy a ‘rekreációs’ facebook olvasó már nem jut el az első bekezdésig, hanem megreked a képnél. Szóval beer geek edition:

Szinte napra pontosan egy éve jöttünk ki az első new england ihletésű sörünkkel a Smooth Hoperatorral, és azóta a bizalmatoknak köszönhetően elég sok alkalmunk volt ilyen söröket főzni illetve újrafőzni. A kísérletek során és az alfáknál is próbálgattuk azt a pontot elcsípni, ahol még megéri extra alapanyagot beletenni, és eljutni arra a pontra, amikor már a mi tudományunk jelen állása szerint fölösleges tovább feszíteni a húrt, mert nem kapunk érdemi pluszt.

A víznél ez viszonylag egyszerű volt, mert mi ott azt vettük észre, hogy ha összejön egy nagyszerű vízprofil, akkor az minden ilyen stílusban készült sörhöz egyaránt jó. Itt tehát minden egyes kísérlet és főzés a mi malmunkra hajtotta a vizet , így hamar sikerült megtalálnunk a számunkra tökéletes összetételt.

A maláta esetében – mivel minimális malátásságra törekszünk – nem volt nagy varázslás, szimplán ugyanazt a hangulatot kell az alkohol erősségétől függetlenül elcsípni. Az alkohol maga már kérdéses volt, mert minél magasabb annál nehezebb ‘elrejteni’, viszont annál inkább képes komlóintenzitást ellensúlyozni. A mostani értéket találtuk, mint arany középút, aminél magasabb értéken már túl sokat kell pihentetni a sört a kiadás előtt ahhoz, hogy ne legyen aromaveszteség.

A komlónál ismét az a helyzet, hogy minden eddigi IPA kísérlet és főzés segített minket abban, hogy meghatározzuk, hogy hol mennyit érdemes maximálisan adagolni, és mi az, ami már fölöslegesnek mondható. Olyan még persze soha nem volt, hogy minden lehetséges (értelmes) ponton ezt meg is tesszük, hiszen ez összeadva gramm per literben valamivel több, mint ahány évesek vagyunk. Egy kicsit furcsa is volt egy egész hűtőnyi komlót beleszórni a sörbe, de a tudomány az tudomány. 

Az folyékony (new england stílusú sörökhöz megfelelő típusú) élesztőnél a sejtszám és a generáció az, ami befolyásolja a hűtés/élesztőelvétel után is a sörben maradó élesztőt. Ez az egomaniac achilleszsarka jelenleg. Mivel a dupla hidegkomlózás mikéntje és az alkohol mennyisége miatt ennek a terméknek az élesztőjét nem lehet már továbbvinni (pontosítok: mi nem tudjuk), ha első generációs élesztővel dolgoztunk volna, akkor az tényleg számottevően megdobta volna a sör árát, ami így is combos. Szóval ebből a szempontból a ködösség nem az elméleti maximum, de fölöslegesnek éreztük ennél tovább feszíteni ezt a részt.

A sör első kóstolása velünk a laborban lesz jövőhéten szerdán.